A legtöbb vegán arról álmodik, hogy a veganizmus egy progresszív, egyre több tagot számláló mozgalommá válik, marginális jelenségből előbb-utóbb ez lesz a mainstream. Úgy tűnik, jó irányba haladunk efelé. Talán nem is olyan sokára bekövetkezhet a paradigmaváltás. Ki-ki a maga eszközeivel sokat is tesz ezért. Van, aki aktivistaként tevékenykedik, van, aki közösséget épít, van, aki edukációs céllal rendezvényeket szervez. És ez jó. A titok ugyanis éppen az információ.

Néhány évvel ezelőtt, gyakorló vegetáriánusként nem sokat tudtam a vegánságról. Mindösszesen annyit csupán, hogy ők azok, akik tejtermékeket, tojást, sőt még mézet sem esznek. Jesszus, pedig a joghurt finom, a tojás tele van fehérjével, a méz pedig köztudottan egészséges! Én nem akarok vegán lenni - így gondolkodtam akkoriban. Jórészt azért, mert sokkal több információ nem volt elérhető számomra. Semmit sem tudtam az állatjogokról, sőt arról sem, mennyit szenvednek azok az állatok, akiket azért tartanak, mert a tejüket feldolgozza a tejipar. Nem néztem a kozmetikumok emblémáit. Az állatkísérletekre úgy gondoltam, hogy azok a "szükséges rossz", az élet velejárói. Nem is nagyon figyeltem oda. És egyáltalán nem akartam "csak zöldségen" élni. 

A legtöbb ember fejében valami hasonló kép él a vegánságról. Fűevőknek tartják őket, a veganizmust afféle nagyvárosi, hipszter-trendnek, ami majd lecseng, a növényi étrend egyenlő a reformkonyhával (vaj helyett margarin, hús helyett szója, reggelire parizeres zsömle helyett müzli - emlékezzünk csak a kilencvenes évekre!). Az ember mindenevő - jelenti ki szinte bárki, aki mindenevőként beszélget egy vegánnal, és általában az van a köztudatban, hogy a növényi étrend egészségtelen, egyoldalú, hosszú távon hiánybetegségekhez vezet. Éppen ezért létfontosságú az információ, az edukáció és a személyes tapasztalatok! 

Fontosak a dokumentumfilmek, az orvosi kutatások, a pszichoedukáció és a vegánok személyes élményei egyaránt! Ma még kevés kutatás elérhető például arról, hogy a teljes értékű növényi étrend megfelelő minden életkorban. Ez érthető, hiszen a populáció alacsony százaléka folytat növényi táplálkozást (legalábbis egyelőre), így nem ez áll az orvosi kutatások fókuszában. De egyrészt, a veganizmus terjedésével ennek a kérdésnek a tudományos vizsgálata megkerülhetetlenné válik (mint ahogy mára már több átfogó kutatás is született), másrészt, ha a populációban nagyobb arányban jelennek meg a növényi étrendet folytatók, szélesebb merítés áll majd a vizsgálatvezetők rendelkezésére, könnyebb lesz a mintavétel, a vizsgálati és kontrollcsoportok létrehozása, stb. A két folyamat egymást erősítheti idővel. 

Joggal mondhatnád most, hogy túlságosan az étrendre fókuszálok, márpedig a veganizmus nem erről szól. Mégis, a legtöbb támadás, kritika, értetlenség erről az oldalról éri a vegánságot. Ha arról beszélek, hogy törekszem a cruelty free kozmetikumok használatára, általában egy kedves, érdektelen mosoly a válasz. Ha azonban arról, hogy kizárólag növényi eredetű ételeket eszem, már jóval nagyobb érzelmi bevonódást tapasztalok, és óriási ellenállást. De gyakran - és egyre többször - kíváncsiságot, érdeklődést, nyitottságot is. 

Ilyenkor válik igazán lényegessé a hitelesség, a felkészültség és a saját élmények. Aki kérdez (és valóban kíváncsi a válaszra, nem csupán kötekedni akar), azt az evidence-based információkon túl érdeklik a személyes élmények, motivációk is. Te miért csinálod? Miért jó ez neked? Néha a szigorú tények, néha a személyes tapasztalatok segítenek. És ha addig eljutunk, hogy a beszélgetőpartnerünk nyitottabbá válik, esetleg elhatározza, hogy utánanéz ennek, netán ő maga is tesz egy próbát, máris nyert ügyünk van.

Ehhez azonban az is kell, hogy mi is nyitottak legyünk. Sose felejtsük el, egykor mi is voltunk mindenevők, és azt sem tudtuk, mi fán terem a vegánság. A higgadt, türelmes, szelíd beszédnek, példamutató magatartásnak mindig nagyobb ereje van, mint a türelmetlen, erőszakos, hibáztató és felelősségre vonó kommunikációnak. Ne csak az állatokat tartsuk tiszteletben, hanem egymást is.