A tej élet, erő, egészség - nem tudtam utánajárni, honnan, kitől származik ez a mondás, mindenesetre úgy hangzik, hogy akár a Gazdálkodj okosan társasjáték egyik szerencsekártyáján is állhatna. Bárki is találta ki, bárhonnét is eredjen, népnevelő ereje vitathatatlan. A tej kitörölhetetlenül mint fehérje- és kalciumforrás, a joghurt és a kefir pedig mint az emésztőrendszer legjobb barátai élnek a köztudatban. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a tej nem a barátunk - sem nyersen, sem erjesztve, sem semmilyen egyéb módon fogyasztva.

Miért ne igyunk tejet?

Egyfelől, mert a tejfogyasztás az állatok kihasználásával és nagyon nagyfokú szenvedésével jár. Erről egy későbbi bejegyzésben lesz még szó. Másfelől, mert miután kitoltál az állatokkal és az ő szenvedésük árán elvetted a tejüket, hogy megidd-megedd, magaddal is kitolsz.

Miért? 

Nézzük a tejfogyasztás egészségügyi vonatkozásait.

Létezik a szerveztünkben egy IGF-1 nevű, az inzulinhoz hasonló anabolikus hormon, a neve is innen származik: insulin-like growth factor 1. Én a Dr. House-ban hallottam egyszer róla, és eleinte nem túl sokat foglalkoztam vele. Ha te testépítő vagy, és célod a minél látványosabb izomépítés, akkor már valószínűleg te is értesültél róla, és azt is tudhatod, hogy a tejtermékekben ez a hormon közvetlenül megtalálható. E hormon feladata, hogy serkentse az egészséges sejtek növekedését, és az elöregedett sejtek eltávolítását. Ha túl sok állati fehérjét fogyasztunk, az IGF-1 nekilát növelni a sejtosztódás sebességét, megakadályozva közben feleslegessé vált sejtek eltávolítását. Ha túltoljuk az állati fehérjét, pláne a tejet és leszármazottait, az fokozza az IGF-1 termelődést, amelynek sajna nem a látványos izomzat, hanem sokkal inkább tumorok kialakulása lehet a következménye. A tumorképződés ugyanis éppen így indul: korlátlan, kontroll nélkül növekedésnek induló sejtek, melyek nem képesek többé az apoptózisra, azaz a természetes sejthalálra.

Ez a hormon elsősorban a csecsemőknek, a fejlődésben lévő szervezetnek fontos, az elöregedett sejtek lebontásának ekkor még nincs túl nagy jelentősége. Később azonban ez változik. Kifejlett egyedként nincs már szükségünk túl sok IGF-1 hormonra, sem azért, mert nem akarunk növekedni, és mert kiemelt fontosságúvá válik az elöregedett, hibás, működésképtelen sejtek elbontása. Ezt akadályozzuk meg jelentős mértékben, ha az IGF-1 hormont tartalmazó tejet döntjük magukba. Összefoglalva: önmagában az állati fehérje fogyasztása növeli az IGF-1 jelenlét a szervezetben, a tej és tejtermékek pedig különösen, hiszen magát a hormont tartalmazzák.

Ezenfelül a tej erőteljes nyálkaképző is, mely túl nagy mennyiségben nem tesz jót. Mostanában több kutatás is irányult a tejtermékek fogyasztása és az autoimmun betegségek közötti kapcsolat vizsgálatára, és nagyon úgy tűnik, legjobb, ha felhagyunk a tejeskávéval és a sajtos melegszendviccsel, ha enyhíteni akarjuk a tüneteinket. A hagyományos kínai orvoslás is ellenzi egyébként a tejfogyasztást - már, ha érdekel minket, mind mond erről egy közel ötezer éves medicina. 

Szinte közhelynek számít ma már, hogy egyetlen faj sem issza meg egy másik faj tejét, csakis az ember. És talán nem csak azért, mert az ember az egyetlen, aki ezt megteheti. Úgy tűnhet elsőre, hogy jól jártunk az evolúciós lottón - aztán hosszabb távon derül csak ki, hogy annyira mégsem. Az élet kezdetén minden fajnak sajátos összetételű anyatejre van igénye az egyedfejlődésének megfelelően. Minél gyorsabban kell növekednie az adott faj csemetéjének, annál gazdagabb az anyaállat teje fehérjében. Összehasonlításképp: a nyúltej 10,4%-os fehérjetartalmú - a kisnyuszik ugyanis a születésüket követő hat nap alatt megduplázzák a súlyukat. A tehéntej fehérjetartalma 3,3%-os - a kisborjú jobban ráér, körülbelül 45-50 nap alatt duplázza meg a súlyát. Az embercsecsemőnek erre még több ideje van - az anyatej fehérjetartalma pedig 1,2%-os csupán. A csecsemő legnagyobb energiafelhasználó szerve az agy - és ez így is marad egész életünk során. (Még ha nem is tűnik ez minden egyes egyed esetében igaznak.) Az agy elsődleges üzemanyaga pedig a szénhidrát. Éppen ezért az emberi anyatejben kétszer annyi tejcukor található, mint a tehénke tejében. Lenyűgöző, milyen bölcsen ki van ez találva - hála az evolúciónak, a természet anyának vagy a Jóistennek. 

 A kazein egyébként - és ezt minden kezdő testépítő tudja - egy lassan felszívódó fehérje. Ezért javasolt például vacsorára a túrófogyasztás, hiszen lassan szívódik fel, tehát egész éjjel ellátja a szervezetet fehérje-utánpótlással. Jól hangzik, nem igaz? Akkor is, ha az valójában azt jelenti, hogy ott rohad a gyomorban és a belekben hosszú órákon át, a szervezet fél éjszakán át küzd a megemésztésével?

(Forrás: Thomas M. Campbell - dr. T. Colin Campbell: Kína-tanulmány)