Ezen a héten van egy éve annak, hogy megalakult a Vegan Sisters, hiszen körülbelül két hét eltéréssel, egymástól függetlenül tavaly ilyenkor döntöttünk úgy, hogy felhagyunk az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásával. Az alábbi bejegyzésben egy év vegánság tapasztalatait osztom meg az arra kíváncsi Olvasóval, szigorúan szubjektív szempontból (mert ez szépen alliterál is).

A kezdetek

Az életmódváltást megelőzően másfél évig testépítő étrendet folytattam, hála a fitnessipar agymosásának. Elhittem ugyanis, hogy izmokat építeni csakis megnövelt mennyiségű (állati) fehérjebevitellel lehetséges, így vegetáriánusból húsevőre váltottam vissza. A testépítő étrend előírásai között szerepel testsúlykilogrammonként legalább 2 gramm (állati) fehérje fogyasztása  - ez esetemben közel 120 grammot jelentett. Toltam hát befele a csirkemellet meg a túrót, és naponta háromszor csekkoltam a fenekemet a tükörben, beépül-e a sok protein, ha már ennyit szenvedek miatta. A hús ízét ugyanis kiskorom óta nem szeretettem, így régóta voltam már vegetáriánus ezelőtt. De a sok-sok cikk a builderen meg a személyi edzők észosztása meggyőzött a csirkerizs egyedül üdvözítő voltáról, így legyűrve természetes ellenállásomat, visszaszoktam a húsevésre. Nagyon-nagyon rossz volt. Fedje jótékony homály ezeket a hónapokat.

Beszűkül a világ

A fentiekből kifolyólag a növényi étrendre való átállás óriási megkönnyebbülést jelentett. Hatalmas ívben hajítottam ki a kukába a háromnapos, szikkadt, befűszerezve is szinte ehetetlenül húsízű csirkemellet és még nagyobb ívben kerültem el a henteseket utána. Végre nem kell húst enni - örvendeztem, és örömömben befaltam három darab banánt reggelire. Igen ám, de. Mi lesz ebédre? No és vacsorára? A hűtő és a spájz tele volt a mindenevő étrendre jellemző termékekkel: szalámi, sajt, joghurt, vaj, májkonzerv. Mit kenjek a szendvicsemre? Mit kanalazzak este a tévé előtt? Mit tegyek a főzelékbe? És egyáltalán: mi a csudát esznek a vegánok? 

Vegetáriánusként sajt- és tojásalapú ételeket ettem elsősorban, például csőben sült brokkolit tejföllel és sajttal, rakott zöldségeket keménytojás-karikákkal és salátát joghurtos öntettel. Mi marad, ha ezeket is elhagyom? A zöldségek meg a gyümölcsök? De hát akkor éhen maradok! Az első egy hét nem is volt könnyű. Úgy éreztem, beszűkül a világ, legalábbis, a fogyasztható élelmiszerek köre, ami - olyan habzsolhápot tekintve, mint én - majdnem ekvivalens élmény. Elkezdtem azon aggódni, mit fogok majd enni egyáltalán, és szinte egész nap az étkezésre gondoltam. 

Közben bújtam a magyar és angol nyelvű oldalakat, blogokat és nagy elánnal tájékozódtam, mit esznek más vegánok (akik még nem haltak éhen és maradt egy kis erejük blogolni, ha jártányi már nem is). Apropó, erő. Mi lesz a sporttal? Akkorra már halálosan és menthetetlenül beleszerettem a súlyzós edzésbe, kacérkodtam az erőemeléssel, és naponta háromszor csekkoltam a fenekemet a tükörben, leépül-e a proteindeficit hatására az elért eredmény. Nem épült le.

Kinyílik a világ

Viszont szépen lassan felfedeztem a növényi alapú ételek világát. A rengetegféle hüvelyest, magot és gabonát, no meg a tofut. Ez utóbbival szintén szerelembe estem, főleg a füstös képű  ízű, markáns ízvilágú egyedekkel, ám a szója iránti titkos és vállalhatatlan vonzódásom nem ekkor kezdődött. Talán emlékszel Te is, kedves Olvasó, a kilencvenes években gyűrűzött be hozzánk az akkor reformkonyhának nevezett, Nyugaton már régóta dúló trend. Ekkor érkeztek meg hozzánk az első teljes kiőrlésű lisztek, müzlik és szójatermékek, a szójagranulátum és a szabályos tetraéderekké feldolgozott szójakocka. Anyukám a húsos pörköltbe tett a kockákból, hogy egészségesebbé tegye a reformkonyha szellemének jegyében, és nekem már akkor jobban ízlettek a szójakockák, mint a húsdarabok. Azóta se mertem nekik elmondani, én ettem ki titokban a többit is a maradékból.

Tehát néhány hét alatt kiműveltem magam annyira, hogy megszűnjön az éhenhalás és a lesoványodás miatti aggodalmam, és szép lassan kinyílt a világ egy eddig új és ismeretlen dimenziója. Kiderült, hogy a hüvelyesek kiváló fehérjeforrások, és korántsem merülnek ki a sárgaborsó- és lencsefőzelék iskolai kantinokat idéző világában. Te például, drága Olvasó, tudtad, hogy lencséből (a barnán kívül) van például sárga, vörös, fekete és zöld is? És isteni dahlokat meg török ízvilágú leveseket lehet belőlük főzni, meg nyáron ragukat a bográcsban, s éppoly jók, mint húsos társaik*

(nemvegánok által megerősített információ).

A csicseriborsó remek alapanyag bármihez (kóstoltad már vegán pestóval összeturmixolva?), bár talán bűn lenne nem hummuszt készíteni belőle, ha azt is lehet. Az eredetileg darált húst igénylő ételek (bolognai, rakott- és töltött zöldségek) nem csupán szójagranulátummal, hanem például vöröslencsével is elkészíthetőek.

A növények nem unalmasak

Relatíve hamar ráébredtem, hogy növényeket enni egyáltalán nem unalmas. Például, mert színesek, ami vizuális élményt nyújt, bár én főként szájon át élvezhető élményeket várok tőlük. Nos, arra is tökéletesen alkalmasak. A bennük színanyagok rengeteg mikrotápanyagot tartalmaznak, így manapság arra is törekszem, egy étkezésen belül minél több szín szerepeljen a tányéromon. (Nem a kézzel festett Zsolnay porcelánra gondolok.)

Észrevettem azt is, hogy ahhoz, hogy jóllakjak, picit többet kell ennem az addig megszokott adagoknál. No de aktívan sportolóként és habzsolhápként ezt korántsem bántam! A szervezetem körülbelül egy hét alatt alkalmazkodott az új étrendhez. Ez azt jelenti, hogy eddigre értem el azt, hogy teljesen jóllakva érezzem magam egy-egy étkezés után, és ne éhezzek meg két óra múlva újra. És örömmel konstatáltam, hogyha tejtermék- és húsmentesen készítem el a hüvelyeseket, akkor egyáltalán nem puffasztanak! 

Az, hogy a megszokott és általánosan fogyasztott ételek egy részéről lemondtam, és eszem ágában sem volt a hátralévő életemet salátalevélen és retekcsírán vegetálva eltölteni, igényelt némi utánajárást és kreativitást. A kezdetekből fogva nem az volt a célom, hogy a megszokott ételeket pótoljam (szójapörkölt, növényi sajt, különféle tojáspótlók). Épp ellenkezőleg: radikálisan átalakítottam az étkezési szokásaimat. Reggelire jöhetett a zabkása és a smoothie (kevésbé fancy nevén turmix).

A szendvicsre lehet kenni hummuszt, padlizsánkrémet, ajvárt. Igazából bármilyen zöldségből készíthető szendvicsfeltét. Ebédre és vacsorára pedig a vegán világ végtelenül változatos főételei. Zöldségek sülve-főve, köles és kuszkusz, bulgur, rizs, krumpli, és rengeteg nyers növény. Magvak és gyümölcsök. Mindig a szezonnak megfelelő ételek. (Kivéve a banán. Ha vegán vagy, a banán az egyik legpraktikusabb és legolcsóbb étel, melyet mindig magadnál tarthatsz, bármikor megehetsz és akkor kibírod, hogy éhségedben ne ugorj be az első Burger Kingbe Big Mac-et kérni. Egyébként sem adnának.)

Szembeötlő változások

Körülbelül két hét vegánkodás után vettem észre, hogy a hasam határozottan laposabb lett. Pedig, ahogy említettem, többet ettem. Aztán egy hónap elteltével már feltűnt, hogy a derekam is vékonyabb, három hónap múlva pedig egyértelműen látszott, bizony szépen kezdek leszálkásodni anélkül, hogy a szénhidrátmegvonástól szenvedtem volna, mint a klasszikus testépítő "cutting" étrend során. Sőt. Jólesően elfelejtettem a szénhidrátbevitel monitorozását - nem is lett volna sok értelme, mert naponta legalább 300 grammot betoltam, de talán még többet is. A fehérjéket sem számolgattam többé, és egyáltalán, semmilyen makrotápanyagot. A teljes értékű növényi étrend természetéből adódóan egy "high carb, low fat" diéta. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kiskanállal eszegettem a fehércukrot. Összetett szénhidrátot eszem főként (lásd előzőek), és határozottan ostobaságnak tartom, ha valaki nem tud differenciálni összetett és egyszerű szénhidrátok között. Azóta sem számolok semmit, egyetlen dologra figyelek csupán, hogy amit eszem, az vegán legyen, s lehetőleg teljes értékű növényi táplálék, a Napi Tucat ajánlásait figyelembe véve. A péksütemények nagy részéről lemondtam, a tejcsokiról és a kekszekről is. Őrület, mennyi mindenben van tejpor! Ám sok gyártónak vannak "véletlenül" vegán termékei, pl. néhány Tibi csoki, Győri édes keksz és étcsokis parány, és még sokan mások. Fel kell fedezni. Ha nassolni vágyom, ezekhez nyúlok. A vegánkodás állandó címkeolvasással jár, ám bele lehet jönni hamar.

A bőröm ragyogó lett és tiszta. Eddig sem voltam pattanásos, ám most a textúrája is megváltozott, különös fényt kapott az arcom, és mindenütt puhább és babaszerűbb lett a tapintása. Az emésztésem magam a tökély. (Köszönhetően a sok rostnak.) Az erőnlétem és az állóképességem egyaránt javult, és az edzések után mintha gyorsabban regenerálódnék, úgy vettem észre. Futási szokásaim enyhén megváltoztak: azelőtt 4-5 km volt a standard, és a 6-7 a hosszú táv. Most a 6-7 km az alap, és ha hosszabban futok, akkor 8-10 is jöhet. Életem első tíz kilométerét is akkor futottam, amikor már öt hónapja éltem növényi étrenden. A tempóm is javult, 10 km/h alá sosem megyek már. Igaz, türelmem se lenne. 

Egyéb változások

Bár eleinte elsősorban egészségügyi okokból váltottam (és első látásra bele is szerettem egy diétába, mely elhagyja a húst), nem sokkal utána jöttek az etikai megfontolások és az együttérzés. Elborzaszt, ami történik a nagyüzemi tej- és húsiparban, s nem akarom többé adni magam hozzá. Lassacskán a kozmetikumaimat is lecseréltem cruelty free márkákra. Azért, hogy legyen egy jó illatú tusfürdőm meg egy szép piros rúzsom, ne kínozzanak állatokat!  És ne hidd, hogy ezek drágább vagy rosszabb minőségi termékek. A dm-ben alverde termékei például ugyanannyiba kerülnek, mint nemvegán társaik és ugyanolyan jó minőségűek. De persze vannak drágább, professzionálisabb alternatívák is. 

Bőr ruhákat és cipőt sem veszek már. Természetesen, ami már megvan, azt elhordom. Ha már szenvedett és meghalt miatta egy állat, én pedig megvettem, akkor használom, amíg tudom. De a jövőben nem szeretnék pénzt kiadni ilyesmiért. Szőrmét sose hordtam. Sokszor élve nyúzzák meg az állatokat érte, mert állítólag úgy szebb a bundájuk. Iszonyat.

Összegzés

Vegánnak lenni tehát sem nem drágább, sem nem egészségtelenebb, mint a mindenevő étrend. A növényekben is van fehérje, vas és minden egyéb szükséges mikrotápanyag. Egyedül a B12 vitamin pótlására kell odafigyelni, ez azonban menedzselhető. (Bizonyos kutatások szerint a mindenevők is hajlamosak B12-hiányban szenvedni, ám ők nem tudnak róla, így a kockázat is nagyobb, mint ha vegánként erre tudatosan figyelünk.)

Nincs szükség túlárazott és feldolgozott ételpótló élelmiszerek vásárlására. Nem érdemes arra törekedni, hogy megszokott ételeinket veganizáljuk, hanem egy másik perspektívából nézni a világot és az ételeket. A legfontosabb, hogy ne úgy gondolkozzunk, hogy valamit nem ehetünk, mint inkább úgy, hogy valamit nem eszünk. Egyetlen szó, mégis óriási különbség!