A húgom 2017 november elejétől, én pedig november végétől tértem át a vegán életmódra. Illetve először mindketten csak a növényi étrendre. Már akkor körvonalazódott mindkettőnk számára, hogy a kettő nem ugyanaz, de akkor még nem sokat foglalkoztunk ezzel. Nem is neveztük magunkat vegánoknak, csak növényi étrenden élőknek.

A veganizmus ugyanis nem az, hogy nem eszünk állatokat vagy állati eredetű termékeket. Ez egy állatjogi mozgalom, és arról szól, hogy elutasítjuk az állatok kihasználását, kínzását, tárgyként való kezelését. Ebből fakad az, hogy - értelemszerűen - nem esszük meg őket, nem vesszük el a tejüket, tojásukat stb. És ugyanúgy ebből fakad, hogy nem hordunk bőrből, szőrméből készült termékeket - hiszen ezek is az állatok halálával és kínzásával járnak. Nem használunk olyan kozmetikumokat, amelyeket állatokon kísérletező cégek és laboratóriumok állítanak elő. Nem értünk egyet az állatok állatkerti tartásával, a cirkuszokkal és még napestig sorolhatnám. A lényeg: elkerülni az állatok kihasználását, bármilyen területén az életünknek. 

Szerencsére megtehetjük. Választhatjuk a tisztán növényi étkezést, vehetünk műszőrmét és műbőrt - ha feltétlenül ragaszkodunk az ilyen jellegű termékekhez -, használhatunk cruelty free kozmetikumokat, és elüthetjük hasznosabban az időt, mint hogy állatkertben zoo csemegével kínáljuk a fogvatartottakat, vagy egy bicikliző majomnak (illetve az idomárjának) tapsoljunk a cirkuszban. Az egyik leggyakoribb, provokatívnak szánt vegánoknak szegezett kérdés az szokott lenni, hogyha kikötnél egy lakatlan szigeten egy hajótörést követően, és a szigeten nem lennének csakis állatok, akkor megölnéd őket, vagy éhen halnál? Az én válaszom az, hogy nem tudom, mit tennék. Nem tudom, mire lennék képes, ha már a pszichózis szélére sodor az éhség, és valóban a túlélésem a tét. Jól hangzik, hogy én akkor sem tenném, de ez egy romantikus fantázia csupán, és valószínűleg nem igaz. Talán akkor puszta kézzel megölném és azon nyersen megenném őket, és az borzasztó lenne. Az ég adja, hogy sohase kelljen megtudnom. 

Most viszont van választásom. Most csakis a saját döntésemen múlik, adom-e magam az állatok kihasználásához, méltatlan (ha úgy tetszik: embertelen) körülmények között való tartásához, kegyetlen kínzásához (csak azért, hogy például én trendibb alapozót tudjak kenni a bőrömre) és végül kínhalálához. Most, ma, itt mondhatok nemet. Mindnyájan mondhatunk nemet. Nem az a kérdés, hogy mit tennél, ha. Hanem, hogy mit teszel most. 

Az már csak a hab a tortán (persze szigorúan növényi hab!), hogy egy jól összeállított növényi étrend rendkívül egészséges is, és a Földet is jelentősen tehermentesítjük, ha mérsékeljük-megszüntetjük az állatok (nagyüzemi) tartását. A mi mottónk ezért:

Jó Neked,
Jó az állatoknak,
Jó a Földnek.

Miért ne tennél egy próbát?

Erről fog szólni ez a blog.Tarts velünk, ismerd meg a vegán mozgalmat, a növényi étrend egészségvédő hatását, és közben olvass bejegyzéseket étrendről, egészségpszichológiáról, az evés lélektanáról, testképről, az átállás szociálpszichológiájáról és a hobbisportolásról egy testvérpártól, akik mindennapjait egyre inkább átszövi ez a gondolkodás.

Szeretettel:

Plant-based Andrea és az Introvertált aktivista (Kata), azaz a Vegan sisters. Így találsz meg minket Facebookon és Instagramon is.