Ha arra gondolunk, mi az, ami alapvetően befolyásolja az egészségünket, a táplálkozást bízvást az elsők között említenénk legtöbben. Az egészséges életmód egyik meghatározó eleme az étkezés. Az egészségmegőrzés egyik előfeltétele az egészséges táplálkozás. Arról pedig, hogy mi az egészséges és mi nem az, még tudományos körökben is viták dúlnak. Éppúgy, ahogy a társadalomban, vagyis köztünk, emberek (laikusok) között. A laikus egészségreprezentációk (azaz, hogy mi, nem szakemberek mit gondolunk egészségesnek) sokat elárulnak arról, hogyan gondolkodunk általában arról, mi egészséges, és főként, hogy mitől lesz az? Ennek megítélése társadalmanként változik, és befolyásolja a nem, a kor, az iskolázottság, a szocioökonómiai státusz és az étrendi szokások egyaránt. Más elképzelései vannak az egészségről egy nagyvárosban élő, felső középosztálybeli, diplomás nőnek, mint kevéssé kedvező anyagi körülmények között élő, érettségivel rendelkező társának, és egész más egy kis faluban lakó, háztáji állatokat tartó hölgynek. Az egészségről formált elképzelések pedig az egészségmagatartásra is befolyással bírnak - ki mit gondol egészségesnek, aszerint fog élni. 

Ez az elképzelés abból indul ki, hogy az életmódunkkal mi magunk is aktívan tehetünk az egészségünkért. Nem mindenki gondolkodik azonban így. Volt idő, amikor a betegségeket néhányan Isten büntetésének tartották, és ma is gondolhatjuk akár azt, hogy a betegségek teljesen függetlenek az életmódunktól. (Mindig lesz egy nagypapa, aki egész életében ivott-dohányzott-szalonnázott, mégis 120 évig élt, és egy kevésbé szerencsés rokon, akit ötven évesen elvitt a szíve, pedig jógázott-egészségesen étkezett-káros szenvedélyektől mentesen tengette napjait.) Pontosan egyébként ma sem tudjuk. A biomedikális szemléletet meghaladva ma már multifaktoriálisnak tekintjük a legtöbb betegséget, és sok szakember a biopszichoszociális, netán a bio-pszicho-spirituo-szociális modellben gondolkodik. Ez azért is jó, mert ebben a paradigmában úgy tekinthetünk magunkra, hogy jóval aktívabb alakítói vagyunk saját egészségünknek, növelve ezzel kontrollérzetünket. Ennek azonban az árnyoldala, ha azt gondoljuk, minden egyes testi folyamatunkat kontrollálni tudjuk, felelősnek kell éreznünk magunkat érte - holott egyértelmű, hogy bizonyos testi történések felett nem rendelkezünk hatalommal, éljünk bármilyen egészségesen. 

Arccal tehát az egészséges életmód felé - jelentsen ez bármit a XXI. században. Mert egészségesen élni nem is olyan könnyű. Nem csak azért, mert az árubőség és reklámok világa eleve túlfogyasztásra csábít, miközben a kor szépségideálja a karcsú, fitt és fiatal test. Ez maga a kettős kötés - fogyassz, élj a mának, engedd meg magadnak versus maradj fiatal, egészséges és fitt, mert ezek az értékek kerültek előtérbe. Ennek egyik kulcsa - a mozgás mellett - a táplálkozás. Bizonyos ételek gyógyító hatása, gyógyszerként való felhasználása a népi gyógyászat részeként mindig is ismert volt, a modern tudomány pedig lehetővé tette a táplálékok hatásmechanizmusának vizsgálatát, mérhetővé tette a tápanyagtartalmat, megnövelve ezzel a táplálkozás orvosi jelentőségét. 

Érdemes megfigyelni, hogyan beszélünk a hétköznapokban az ételekről - hogyan írnak róla a magazinok, hogyan mesélünk mi róla. Nem is kell sokáig kutatnunk, hamar észrevehetjük, hogy a modern diskurzusokban az édességek, a kalóriadús nassolnivalók majdhogynem vallásos-erkölcsi színezetet kapnak. "Bűnözünk", amikor befalunk egy szelet tortát, megvalljuk pironkodva a barátnőnknek, bűntudatunk támad és vezekelni az edzőterembe járunk. Persze tekinthetjük úgy, hogy ezek csak szavak, de akár bele is gondolhatunk, miért nevezzük bűnözésnek a nassolást, az "elcsábulást". Mintha egy szigorú, rendhez és fegyelemhez szokott életvezetés kilengései lennének, amikor engedünk a modern kor Luciferének, és nem almába, hanem a McDonalds forró almás pitéjébe harapunk. Fitt és ruganyos testünk szimbolizálja, hogy kontroll alatt tartjuk a hét főbűn egyikét, a torkosságot, és a testünk feletti kontroll érzete stabil pont lehet egy szorongáskeltő világban. Úgy is érezhetjük, hogyha megszerezzük a testünk feletti kontrollt, akkor az egészségünk feletti kontrollon túl az élet más területein is mienk lehet az irányítás érzése. Ehhez azonban meg kell harcolunk a csábítás démonaival, melyeket csipsz, cukor és hamburgerek képében támadnak. 

A XX. századtól kezdődően a testre bonyolult, leginkább diszfunkcióin keresztül megragadható entitásként gondolunk, melynek működése legtöbbünk - a laikusok - számára nem megismerhető. Hála az orvostudomány és a technológia fejlődésének, egyre koraibb stádiumban lévő, közvetlenül nem is észlelhető elváltozások válnak detektálhatóvá. Ha jobban belegondolunk, ez döntően átírja saját testünkhöz fűződő viszonyunkat és élményeinket. Igazából sosem tudhatjuk biztosan, mi zajlik odabent, és ez azért elég szorongáskeltő lehet. A testünkhöz, egészségükhöz fűződő viszonyunkat áthatja a bizonytalanság, miközben egészségünk feletti kontrollt rég kiszerveztük a szakemberek irányítása alá. Ez a bizonytalanság aztán remek táptalaja annak, hogy nyitottá (hiszékennyé) váljunk a különféle egészségmegtartó étrendek és életmód irányába. A napjainkban megfigyelhető, a tudományos orvoslásba vetett hit megingása is fokozhatja egészségszorongásunkat. 

Manapság tehát egyszerre élhetünk át bizonytalanságot a tekintetben, hogy vajon megfelelünk-e az ideális test fenntartásáról szóló elvárásoknak, és valójában egészségesek vagyunk-e, illetve megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy elkerüljük a rettegett, kiszolgáltatottá tevő betegségeket. Saját testünket időnként fenyegetőnek és szorongáskeltőnek élhetjük meg, és a teljes és tökéletes kontroll tűnhet az egyedüli megoldásnak. A testünkhöz való viszony azonban befolyással bír énképünkre és identitásunkra, így ha a testünkhöz való viszonyunk zavart szenved, ez kihathat a szelfünkre is. 

(Források: 
Csabai M. - Szabó P. - Túry F.: A test orvosi antropológiája, in Lázár I. - Pikó Bettina (szerk.): Orvosi antropológia, Medicina, 2012. 
Oakes, M.E. - Slotterback, C. S.: The good, the bad and the ugly: Characteristics used by young, middle-aged, and older men and women, dieters and non-dieters to judge healthfulness of foods, Appetite, 2002, 38., 91-97.
Wolf, N.: A szépség kultusza, Csokonai Kiadó, 1999.